A tábor története

Előzmények

A Johannita Segítő Szolgálat több tagjában már régóta érlelődött a gondolat, jó lenne egy ingatlannal rendelkezni, ahol tábort lehet kialakítani, amelyet több célra is fel lehetne használni:
Az első és legfontosabb: a fiatalokkal foglalkozni. Ma a fiatalok nagyon egyedül vannak, a videojátékok, a TV és a számítógép “neveli őket”, nincsenek példaképek, nincsenek pozitív élmények, nincs igazi, keresztyén értékrend.
A Johannita Rend Magyar Tagozatában sok olyan rendtag van, aki az átélt megpróbáltatásokat olyan felülről jövő derűvel és tartással tudta elviselni, ami a mai fiatalok számára már érthetetlen. Ezért szükséges, hogy ezek az emberek átadhassák, átsugározhassák hitüket, kitartásukat, életszemléletüket – amíg még lehet – hogy a fiatalok megérezhessék, nem az alkohol és a drog lehet a problémáik megoldása.
Szintén jó lehetőséget adhat egy ilyen tábor természeti katasztrófák idején a rászorulók átmeneti elhelyezéséhez.
A táborban a fiatalok mellett konferencia illetve tanfolyam jellegű rendezvényeket is lehet szervezni.
A tanfolyamok közül is kettőt emelünk ki: az elsősegélynyújtó tanfolyamokat és a nyelvi táborokat. Mindkettőhöz hathatós segítséget kaphatunk a johanniták nemzetközi családjától.

2002-ben egy rendtársunk jelentős összeget ajánlott fel a Segítő Szolgálatnak. Megismerve a táborral kapcsolatos elképzeléseket, rögtön melléállt, s így – hosszas előkészületek után – 2003 végén megvásárolhattuk a Nógrád megyei Terényben a Johannita Segítő Szolgálat Ifjúsági Táborának alapját képező ingatlant.

Az ingatlant egy másik rendtársunk segítségével találtuk, aki történetesen Terény polgármestere. A telek mintegy 3500 m2, két régi épület állt rajta, egy parasztház és egy volt gazdasági épület. Egyik sem volt nagyon jó állapotban. Megkezdődött hát a tábor tervezése.

A régi parasztház

….és a gazdasági épület


Úgy döntöttünk, hogy 40-50 fős tábort tervezünk – azaz egy busznyi ember – és a szükséges infrastruktúrát ennél némileg több ember számára építjük ki.Először a céljainkat határoztuk meg: mekkora legyen a létesítmény, hány főre és milyen tevékenységre tervezzük.

Mivel a szép, jellegzetes falusi környezetet nem akartuk megbontani, így az egyszerű megoldásokat – pl. faházak telepítése – elvetettük.

Elkészültek a tervek: A szállást két épület biztosítja, az istállóból lenne a konyha és az étkező, a régi ház felújítva jól használható központi iroda, recepció épületnek, s lesz természetesen egy központi vizes blokk (WC, zuhany) és egy közösségi épület: egy “csűr”.

A tervezett lakóházak

A tervek után a kivitelezés sorrendjét kellett meghatározni. Mivel anyagi forrásaink nagyon szűkösek, ezért rögtön tudtuk, csak több lépcsőben tudjuk felépíteni ezt a létesítményt. Mivel a lakóházak nem épülhettek meg elsőként, ezért ha sátortáborként kezdjük az üzemelést, a higiéniás feltételeket biztosítani kell, tehát a vizes blokk felépítésével kezdtük a tábor kiépítését. Ez 2005 nyarára készült el.

A fürdőház

A fürdőház belülről

Fiataljaink több csoportban végezték az apróbb- nagyobb munkákat, a talajmunkáktól a meszelésig, kerítésépítésig vagy éppen a járdakövezésig. Szükség volt a serény munkára, mert amint elkészült, rögtön használatba is vettük a tábort. 2005 júliusában a Bajor Tagozat fiataljaival (Jugend im Orden) megrendeztük a Johannita Segítő Szolgálat első terényi nemzetközi fogyatékos táborát.26 német fiatal segítő, 8 magyar segítő és 15 értelmi és fizikai fogyatékkal élő alkotta az első csoportot. A sérültek a tiszafüredi református szeretetotthonból jöttek. A tábor megnyitóján szép számmal vettek részt a magyar rendtagok, a Segítő Szolgálat munkatársai, s nagy örömünkre a falubeliek is kimutatták szeretetüket – amit egyébként “odaköltözésünk” óta érzünk – jelenlétükkel és az alkalomra készített sok süteménnyel. Az elhelyezés a németek által hozott illetve a hódmezővásárhelyiek révén kölcsönbe kapott sátrakban történt. Étkezni egy rendtársunk cége által felépített nádtető alatt lehetett.

"Tamás bátya kunyhója"

"Tamás bátya kunyhója" és a gulyáságyú

2005-ben még további építő táborokat szerveztünk, de “nyaraló csoport” nem volt több. 2006-ban már az előző év tapasztalataival gazdagabban kezdtünk neki a táborok szervezésének. Azt már láttuk, az épületek terén újabb épület felhúzásába nem tudunk belekezdeni, ezért a meglévőket igyekeztünk minél komfortosabbá tenni, illetve a hiányzó eszközöket beszerezni.

Ez sem volt kis munka:
- 4 új sátort szereztünk be, kettőt vettünk, kettőt adományba kaptunk.
- 1 mobil konyhát (“gulyáságyút”) kaptunk a Honvédségtől, ezt felújíttattuk, s így vitte egyik rendtársunk kisteherautója Terénybe.
- Ágyneműt, evőeszközt, edényeket
- Hűtőszekrényeket, minikonyhát és egyéb bútorokat
- kőzúzalékkal boríttattuk a közlekedési utakat (ez esős időben nélkülözhetetlen, egyébként elnyelne a sár)
- teljesen körbekerítettük a telket, és szép kaput is állítottunk az utcai frontra.

Így a tábor – sátortábor jelleggel – hatósági engedéllyel rendelkező, nyilvántartásba vett létesítményként üzemelhetett.

És a történet folytatódik…

2007 májusában – a lókodi idősotthon új szárnyának sikeres átadása után – a támogató svájci alapítvány vezetője érdeklődéssel fordult táborunk felé, s rövid gondolkodás után annak finanszírozásáról döntöttek. Így megkezdődhetett a tábor továbbépítése. 2008 őszére elkészült a két lakóépület és a közösségi ház falai is állnak. Immár nem tűnt álomnak, hogy 2009 májusban a tábor teljes kiépítettséggel üzembe állhasson.

S lássuk ugyanezt képekben:

Április: "Kinőttek" az első ház falai a földből

 

 

 

 

 

 

 

Megindult a másik ház építése is

A szobákat német szállodából kapott bútorokkal rendezhettük be.

 

Alakul a tábor, elkészült a két egymáshoz hajló épület.

Június: már ház formát öltöttek a korábbi csupasz falak.