Rólunk

A Johannita Segítő Szolgálat

A Johannita Segítő Szolgálatot 1989-ben jegyeztette be néhány emigrációban élő rendtag az akkor hatályba lépett egyesületi törvénynek megfelelően. A háború után ez volt az első hivatalosan megalakított magyarországi johannita szervezet. A Rendet csak később, 1993-ban ismerte el a magyar állam.

A Segítő Szolgálat tevékenységét eleinte a hazatelepülő illetve hazai kapcsolataikat felélesztő rendtagok által szervezett segélycsomagok szervezése és küldése, fogadása, szétosztása jelentette. Emellett néhány jelentős adomány összegyűjtéséből komoly fejlesztéseket segítettek egyes intézményekben, így jöhetett létre Piliscsabán a Siló otthon számára a Johannita ház, így kapott mosodát a táti Szent György Szeretetotthon és Szent János Ispotály, kapott jelentős támogatást az akkoriban újrainduló Bethesda Kórház. Balassagyarmaton az idősotthon konyhája bővült, Kistarcsán az Evangélikus Papnék Johannita Szeretetotthona kapott liftet, és sok iskola részesült az adományokból, amelyet a református egyház visszakapott.

Mivel a Rend Magyar Tagozata a német Rendhez tartozik, a németországi szervezetek támogatása és segítőkészsége szinte természetes volt. Számos tartomány johannita szervezete felkarolt egyes területeket, intézményeket, és rendszeres segélyszállítmányokkal támogatta azokat. Ezeket a kapcsolatokat azóta is ápoljuk.

A Segítő Szolgálat 2001-ben tagja lett a Johanniter International nemzetközi ernyőszervezetnek, amely akkor 13 európai országban működő johannita segélyszervezetet tömörített. Az egyébként kis magyar szervezetnek ez hatalmas hátországot biztosított, s egyre bővül az olyan programok sora, amelyek immár szellemi támogatást is jelentenek. Így kaptunk útmutatást például az adománygyűjtés megszervezéséhez, az elsősegélynyújtás oktatásához, szervezéséhez, s végül ezen a csatornán keresztül jutottunk hozzá első mentőautónkhoz is. Számos közös programban vehettek részt magyar fiatalok, így is motiválva őket a johannita munkában való részvételre.

Időközben sorra alakultak a helyi szervezetek, hogy a rászorulók szükségeit jobban fel tudjuk mérni és minél hatékonyabban meg tudjunk felelni azoknak. Jelenleg 10 magyarországi és 6 határon túli szervezet végzi a munka jelentős részét, s további szervezetek alakulása is folyamatban van.

Gyakorta elhangzik a kérdés: mi különbözteti meg a johanniták szeretetszolgálatát más, világi jótékonysági, önkéntes szervezetektől?

A manapság oly divatos identitás keresés idejében szívesen válaszolunk erre a kérdésre:

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából: Az önkéntes munka mások által ki nem kényszerített, el nem rendelt, nem kötelező, kifejezetten személyes akaratból született, közvetlen anyagi haszonnal nem járó (tevékenység), melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek, vállalkozások) keretein belül. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében. Szabadság – Közjó. A világi önkéntes tehát „alapjában jó ember”, aki saját kedvéért tesz jót másokkal.

És mit mond a Biblia?

Kegyesség – Közösségvállalás – Felelősség – Önkéntesség – Szabadság / Tisztaság

„…aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. (…) Tiszta és igazi kegyesség az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” (Jakab 1.25-27.)

„A jótékonyságról és az egymással való közösségvállalásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid. 13.16.)

„A hit halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2.26.)

„Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” (Jakab 4.17.)

Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi.” (Jer. 48.10.)

„Jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.” (1 Péter 2.15.)

„Azért, mert az eső a csatornából a járdán zubog ki, azért még odafentről esik” (Ravasz László)

Keresztyén önkéntes tehát az Úr dolgát teszi, elhívásra, áldozatot hoz, nem csak „ha épp kedve tartja”, s közben mindig felfelé mutat: „Semmim nincs, amit ne kaptam volna.”