Johannita Segítő szolgálat

2014. június 7-én kigyulladt egy lakóház  a Nógrád megyei Terényben. A teljes tetőszerkezet a lángok martaléka lett, és az ingóságok is odavesztek. Az esetről a következő beszámolóban tudhat meg többet: https://www.youtube.com/watch?v=Clb9p3cyu90 Ez a ház a terényi johannita tábor korábbi gondnokának a háza, aki sokáig hűséggel dolgozott Segítő Szolgálatnak. Az  asszony 7 gyermeket nevel. Szervezetünk természetesen azonnal gyűjtést indított a bajba jutott család megsegítésére.

Az adománygyűjtés elérte a kitűzött célt, hogy a család visszaköltözhessen a saját otthonába. A házikó felépült, bár nincs teljesen befejezve. 2015 őszén költözhetett be a család, és azóta is vannak előre lépések. A beköltözéssel az állapotok állandósulni látszanak, pedig nincs még a házon külső hőszigetelés, vakolat. De belül lakható, az egyetlen komoly hiányosság, hogy a kapott cserépkályha, – szakember hiányában – az udvaron letakarva várja, hogy felépítsék. Szervezetünk ezen is jelenleg is igyekszik segíteni.

A Johannita Segítő Szolgálat több fronton tudott segítséget nyújtani. Az első pillanatokban, napokban a kétségbeesés helyzetéből, a megoldások felé segítette a családot, a legfontosabb eszközök szelektálását, mentését, pótlását segítettük, illetve még aznap, az azonnali elhelyezését biztosítottuk a családnak. Részt vettünk a megoldási lehetőségek mérlegelésében, aminek végül a család saját otthonának a helyreállítása lett a célszerű megoldása, a johannita pénzadományok és anyagfelajánlások gyors beérkezéséből adódóan. A kezdő alap segítette más adakozók kedvét is, és számtalan névvel és név nélküli adomány érkezett az újjáépítés céljára.

A Segítő Szolgálat adományai biztosították konkrétan a ház teljes villanyszerelési anyag szükségletét, a tetőszerkezet összes faanyagát, és a cserép igény felét. Illetve a Segítő Szolgálat terényi táborának gondnoka két heti munkaidejével segítette az alapozást és falakat építési munkálatait. Terényi Helyi Szervezetünk vezetője, (aki civil munkáját tekintve építész) a ház építése közben felmerült szakmai kérdésekben is tanácsolta a családot, hogy elkerüljék a hőhidakat, tartószerkezeti hibákat, illetve a lakás az építésügyi szabályoknak is megfeleljen. További tevékenységeink közé tartozott az anyagmennyiségek meghatározása, a beszerzések, szállítások lebonyolítása, a családdal történő egyeztetések.

Az épület leégésekor a tűzfészek a hosszú parasztház végén keletkezett, így az első szoba falait lehetett csak megmenteni, az épület háromnegyedét le kellett bontani, alapozás és vízszigetelés után új falak épültek, az ajtókat ablakokat helyből összeadott, használt, kibontott szerkezetekből építették be, az épület teljes tetőszerkezete új anyagból készült, a tető fedése több féle bontott cserépből adódott össze.  A látványos haladás a tető felkerüléséig és a villanyszerelés befejezéséig aránylag gyorsan készült el, de a belső szakipari munkák – mesterek hiányában –  lelassultak, átmeneti megoldások készültek, ennek köszönhetően húzódott a beköltözés, majd a beköltözés óta állandósultak az ideiglenes megoldások. Van még bőven tennivaló a házban és körülötte, de összefoglalva a segítségnyújtás sikeres lett, elérte célját, mert a család éli mindennapjait a saját otthonában!

Végül pedig egy rövid riportot olvashatnak a nagylelkű Támogatók és a kedves Érdeklődök az édesanyával. A kérdező Fáy Hanna.

Egy család hét gyermekkel egy kicsinyke parasztházban. Valójában kisebb lakóterünk volt 4 éve, viszont otthonos, családias! Ottjártamkor szorgos kezek készítik elő az ebédnek valót, zúg a mosógép, odabent a férfiak TV-znek – a falak között zajlik a hétvége. Pedig mögöttük van egy tragédia, három nehéz év és most is kétségek veszik körül őket.

Három éve leégett a házatok. Hogyan lehetett ezt feldolgozni?

Sehogy, még most is szenvedjük az akkori károkat. Ugyanakkor a kezdetektől fogva tartotta bennünk a lelket, hogy rengetegen segítettek azonnal. Mikor ideköltöztünk, a falu nem fogadott minket tárt karokkal. Éppen ezért meglepett, hogy mennyien mellénk álltak a bajban. Miután lakhatatlanná vált az otthonunk, egy hónapig az Árdai Vendégház tulajdonosai biztosították fejünk fölé a fedelet. Sokat köszönhetünk a falu önkormányzatának és a polgármester asszonynak, Brozsó Andrásnénak akik gondoskodtak a támogatói bankszámláról. Hálásak vagyunk a barátainknak és szomszédainknak: Bobák Tominak, Csorba Viktornak és Molnár Krisztiánnak, akik kétkezi munkájára mindig számíthattunk. Kedves barátnőnk Draskóczy Lídia is mindenben mellettünk volt. A legtöbb adomány a johannitáktól érkezett, akik mind építőanyaggal és Fáy Dániel részéről szakmai hozzáértéssel segítették elő házunk újjáépülését.

Milyen érzés volt visszaköltözni a régi/új otthonba?

Nagyon örülünk, hogy végre újra a miénk és továbbra is építgetjük, csinosítgatjuk. Kicsit bánom, hogy nem az a kedves kis parasztház már. Teljesen más, hogy téglafalak vesznek körül bennünket és nem a vert vályog. Nem csak a szigetelés, hanem a hangulat szempontjából is. A belmagasság is nőtt, ami tér szempontjából jobb ugyan, de más, nem annyira otthonos. Sok van már mögöttünk, de még több van előttünk. Most az lenne a fontos, hogy még a télvíz előtt megépüljön a tetőtér egyik szobája. Ehhez a szigetelés szükséges, amire még gyűjtjük a pénzt. Jelenleg szakember hiányában még a cserépkályha is felépülésére vár. Továbbá nagy szükségünk lenne egy hűtőre, ami megfelelően működik. Mindent igyekszünk megteremteni, de továbbra is hálásak vagyunk a segítségekért!

Sokáig beszélgetünk még a ház asszonyával a falu dolgairól, ő is kérdez, hiszen a gyerekekkel együtt jártam iskolába. Jó érzéssel távozok, hiszen nem panaszkodást hallottam, hanem racionális tényeket és előrenézést tapasztaltam, nem pedig siránkozást a múlton. 

. 

Alább néhány képet látható még közvetlen a tűz utáni állapotról.

A család háza

A leégett tetőszerkezet